lobogtatta a szél.
Az ajtó kilincse megmozdult és benyitott a nővérke. Rám nézett elengedett egy kedves mosolyt, amit viszonoztam,
félkómás fejjel. Ő csak nagyobb mosolyt húzott arcára.
- Látom, fent van már. Egy óra múlva jön a doktor, a reggeli vizitre. A kislánynak kell reggeli?
- Igen!
- 7:30-kor osszák ki. Akkor hozom. További szép napot. - azzal kiment. Maga mögött bezárta az ajtót és ismét mély csend lett úrrá a szobán, amit csak Nina szuszogása tört meg. Olyan jó volt látni, hogy nyugodtan alszik, zilálás nélkül. Jót tett neki a szteroid amit még az este folyamán kapott még egyszer.
A szobában haloványan égett a jelző lámpa az ajtó mellett, ez adta a szoba fényét amitől titokzatossá vált az egész helyiség. Nina elkezdte ökleivel megtörölgetni szemét, de amikor észrevette, hogy egyik kezét nem tudja úgy mozgatni, ahogy szeretné, hirtelen bepánikolt és sírásra állt a szája. Mellé ültem, arcát megsimítottam, látszólag megnyugtatta közelségem, de ez az érzés csak kis ideig volt észlelhető, hiszen egy könnycsepp gördült végig az arcán, egyenesen a fehér párna irányába.
- Ne sírj Nina! - mondtam - Emlékszel valamire a tegnap estéből?
- A szúrásra. De a többire nem nagyon...
Jobb is volt, hogy csak ennyire emlékszett, szegény gyerek, nem szeretnék a helyében lenni. Reggel hét órakor pontban jött a doktor úr és megnézte Nina állapotát.
- Látom a foltjaid kezdenek elmúlni. Még a délelőtt folyamán még el kell menned egy allergia tesztre, de ne aggódj, kifejezetten neked kértem egy olyat, ahol szúrás nélkül megállapítják, hogy mire vagy allergiás, jó? - kérdezte kedvesen. Még nekem is jól esett, legalább nem látom még egyszer sírni Ninát.
- Igen, de csak akkor megyek, ha jöhet oppa is. - nagyot néztem, hisz csak nagyon ritkán hív oppaank.
- Jó, rendben van, de csak akkor ha megígéred, hogy jó kislány leszel!
- Én mindig jó kislány vagyok. - mosolyodott el Nina miközben felült az ágyon. Arca kivirult, és életvidám színekben kezdett el pompázni.- Uram maga velem jönne egy pillanatra? - felálltam és követtem kifelé, ki egészen a folyosóig.
A doktor arca elkomolyodott, és a lényegre tért.
- Hogy őszinte legyek magával, a helyzetük nem túl rózsás. - aggódni kezdtem - A lehető legveszélyesebb allergiás állapotot kapta el a kislány. Kezelni csak hosszú idővel lehet, és megszüntetni csak minimum 1 év kezelési idő kell, de még akkor is vissza térhetnek a tünetek. Teljes életmód váltást kell elindítani a kislány életében. Hogy, mire allergiás, azt még nem tudjuk, ezért is lesznek ma kisebb vizsgálatok. Szúrás nélkül 60 tesztet tudunk elvégezni. Ha ezekből megtaláljuk, hogy mire allergiás akkor tudni fogjuk kezelni. Ha, pedig nem mutat ki semmit akkor kénytelenek leszünk még a mai nap folyamán vért venni, mert abból, még több lehetséges veszély faktort is be tudunk mérni.
- Értem. - bólintottam
- Akkor ha, a kislány reggelizett kérem keressék fel a Kék szektorban a Gyermek Allergológiát, a többit majd ott elmondják. - mosolyodott el de még így is komoly maradt tekintete.
Mikor már visszamentem a kórterembe, Nina már az ágyában majszolta a szendvicsét amit akkor vitt be az ápolónő, amikor mi beszélgettünk kint. A kishúgi rám nézett, majd elmosolyodott.
- Nem is olyan rossz, a kórházi koszt. - jelentette ki, hatalmas mosollyal arcán, amit még mindig piros pöttyök tarkítottak.
Leültem az ágya szélére, és megöleltem. Jó szorosan magamhoz szorítottam, és elkezdtem hüppögni.
- Bátyó? Te sírsz? - kérdezte, miközben keze hátamra fonódott.
- Én?! Ugyan... dehogy is... - töröltem meg arcom.
- Akkor jó, legalább te légy a régi, ha én beteg vagyok. Mikor megyünk elvégezni, azt az izét? - kérdezte és csillogni kezdett a szeme - Haza akarok már menni! - durcás arcot vágott
- Akkor sietnünk kell, ha még ma haza akarsz menni. - simogattam meg kobakját - Add a kezed és induljunk.
Kezembe helyezte kicsit kezét. Lesegítettem az ágyról, ráadtam a cipőjét és a kabátját majd elindultunk. Kint a recepciónál, odaadták nekem egy papírt, ami a beutaló az Allergológiára.
Az épületből kiérve, körbenéztem. Az utak mellett kis táblák jeleznék az utat az egyes szakrendelések felé. "Kék szektor, jobbra" Kézen fogtam a kislányt majd megindultunk és elkezdtük követni a táblák jelzéseit. Akárcsak egy társasjátékban. Hamarosan szembe találtuk magunkat egy nagy fehér öt emeletes épülettel, aminek tetején a "Gyermek klinika" felirat állt. Beléptünk a nagy mozgó ajtón, egyből a recepcióhoz vettük az irányt, ahol egy kis elidőzés után az egyik nővér elkísért minket ahhoz az ajtóhoz, ahol ezt az egész tesztet fogják elvégezni. Kis várakozás után kijött egy segéd orvos és be invitált minket.
Az egész rendelő nagyon kellemes és szép hely volt. A falon Micimackó és barátai, ezen kívül néhány hercegnő is látható volt, a Verdákkal együtt. A doki odafordult hozzánk kedves mosolyt virított az arcára. Közelebb jött, leguggolt Nina elé.
- Készen állsz?
Nina csak bólintott egyet, mire mindenki nagyot mosolygott. A doktor segéde egy külföldi nő volt. Szép sötét barna egyenes haja volt, ami derékig ért. Szeme barna volt, olyan barna mint a kávé zacc. Kicsit testesebb hölgy volt, lehet idősebb nálam. Úgy egészében nagyon lenyűgöző személyisége volt, akiből csak úgy áradt a kedvesség és a pozitív energia.
Ninát felültette a doktor az ágyra. Majd mindenféle kütyüt rákötött. Kis csipeszeket húzott mind a 10 újára. Kezére kis tapadós pacsnikat tett, épp úgy ahogy mellkasára és hátára is. Egyet kapott még a homlokára is.
Ezen elmosolyodtam, de ő is, majd hangosan felkacagott. Nagyon, kis bájos volt, ahogy a homlokán ott volt a nagy szürke pacni, ami körül piros pöttyök álltak.
- Akkor először kezdjük 10-esen. - Mondta és a nő bekapcsolta a gépet. Nina felkiáltott.
- Ez kuckos*... - és hangosabban kezdett el nevetgélni.
- Oké, kész. Akkor most nézzük meg 25-ösön.
Felkapcsolták a gépet arra a szintre. Nina még jobban elkezdett nevetni. Szeme könnybe lábadt a sok nevetéstől.
- Kész is vagyunk! Az adatokat már a gép átküldte a doktoruknak, a többit majd ő elmondja.
- Köszönjük szépen. De miért kezdett el nevetni?
- Kis áram ütésekkel végeztük el a tesztet, ezen a szinten még csak olyan mintha kis hangyák szaladgálnának az egész testen, ezért nevetett fel a kislány! - válaszolta a doki.
- Megismételhetnénk! - Kiáltott fel Nina - rég nevettem ilyen jót!
Leszedték róla az összes eszközt, és elindultunk vissza a szobánk felé.
Visszaérve a szobánkba, már bent várt a doktor úr. Komoly arccal nézegette a kinyomtatott papírt az ablak előtt. Tekintetét felemelte és rám nézett.
- Kérem üljenek le! - határozott kijelentésén meglepődtem. Leültem az ágyra és ölembe ültettem a kis Ninát. Látszólag nem értette, hogy mi folyik körülötte. Egy széket húzott elénk, arra leülve nézte még egy ideig a lapot, felnézett a kislányra, elmosolyodott és belekezdett mondandójába:
- Nos 60- fajta tesztet végeztünk el. Az a bizsergető érzés az a teszt része volt. Nem is volt olyan félelmetes igaz?
- Nem - bólogatott mosolyogva Nina
- Na, látod! 60-ból 12 dologra allergiás. Többek között a, kutya-macska szőrre, az atkára, a paradicsomra, paprikára, kivire, sajtra, szójára, babra, narancsra, a fehér lisztre és a fehérjére. - elkomolyodott - Ez annyit tesz, hogy ezeket kerülni kell, ha nem akarnak ismét ide kerülni. Tejtermékeket nem ehet, sem pék cuccokat, kakaós csiga, fehér kenyér, félbarna kenyér kizárva, csak teljes kiőrlésű kenyeret. Barna kenyér, zab kenyér. A kutyáktól és a macskáktól távol kell tartani. Az atkát a legjobban rendszeres takarítással lehet eltüntetni. Hetente kétszer kell ágynemű huzatot cserélni és rendszeresen ki kell porszívózni, de nem csak lent a földön, hanem az ágyon is. Ma akár haza is mehetnek, írok fel a kis asszonynak még szteroidos krémet, ezzel minden nap háromszor kell kenni a kezelni vágyó felületet. Ezen kívül kalciumot és c-vitamint kell még szednie - felállt - Máris megyek és írom a záró jelentést. A nővér majd jön ad be még egy adag szteroidot,egyből a vénásan, majd ha kész a jelentés azonnal távozhatnak. - kiment az ajtón.
A doki szavaira se nyelni, se köpni nem tudtam. Szóval akkor mit ehet? Tettem fel a kérdést. Még a macska és a kutya hagyján, na de többi. Hogyan fogom megmondani neki, hogy nem ehet több kakaós csigát, sem tiramisut? Hogyan fog tovább így élni? Egyáltalán ki lehet ezt nőni? Kezeléssel el lehet mulasztani? Ezek, és még hasonló kérdések zakatoltak fejemben amiből Nina hangja zakkantott ki.
- Akkor rudit sem ehetek? - nézett fel rám.
- Nem, azt hiszem. - válaszoltam, lesokkolva magam elé bámulva.
