Családi Kötelék - 3. rész - Négy fal Között

Minden olyan gyorsan történt az egyik pillanatban alig halló szuszogás ami a békés álom egyik jele, míg a másikban már karjaim közt tartom Ninát a sürgősségi szakrendelésen.
  Hajnali három óra körül mint az őrült tárcsáztam RapMonster telefonszámát.

- Hé, haver siess, gyere ide, baj van! - mondtam
- Mi az? Miért zaklatsz? Mi történt. -  a kagylót odatettem Nia arcához, hogy jobban halhassa azt amit én is hallok, majd fél órája.
- Haver, azonnal ott vagyok! - folytatta és lecsapta a kagylót.
Alig telt bele 10-15 perc és már itt is volt. Addigra felöltöztettem Ninát, fél álom között. Csodálkoztam hogy, hogyan képes átaludni egy öltöztetést, úgy hogy közben alig kap levegőt. De ő képes volt rá és megtette. 
RapMonster leült mellé a kanapára és úgy figyelte ahogy szaggatottan lélegzik. Ez idő alatt felöltöztem én is, majd 10 perc múlva már a kocsiban ültünk és indultunk az Ügyeletes Gyermek Orvoshoz, ami majd 20 percnyi kocsikázás volt a házunktól egészen odáig autóval. Egész végig Ninát a karomban tartottam, miközben még mindig aludt. Egyre egyenetlenebbül vette a levegőt ami okot adott a további félelemre. Az idő csak úgy repült és már meg is érkeztünk.
- Menjetek be én addig keresek parkolót.
Bólintottam egyet. Kiszálltam az autóból majd a kis alvó tündért is kivettem. Egyből az épület felé vettem az irányt.
  Egy három emeletes épület volt, hófehérre volt meszelve és kissé unszinpatikus volt a külseje. A főajtó széthúzódott előteltünk és én egyből a recepcióhoz vettem az irányt.
- Jó estét kívánok, miben segíthetek?
- Az ügyeletes orvost keressük. A kis lány furcsán veszi a levegőt.
- 203-as ajtó. Ezen a folyosón forduljon jobbra és bal oldalt megtalálja, kopogtasson be, már most értesítem a doktor urat, hogy mennek.
- Köszönöm szépen. - illedelmesen fejet bólintottam majd elindultam azon az úton amit a jő mondott, iszonyatosan nagy faképűséggel. Jó, elhiszem hogy éjszakai műszakban van, de azért egy kis együttérzést nyilváníthatott volna.
  A folyosók egész kis vidámmá tették a nagy fehér épületet. A folyosók falán gyermekbarát festmények voltak. Micimackótól, a Hupikék Törpikékig, egészen Bambiig és a Disney Hercegnőkig minden megtalálható volt itt. A folyosó végén jobbra fordultam és szembe találtam magam egy nagy Villám McQueennel. Folytattam utamat, majd bal oldalt meglátta a 203-as ajtót. Elé álltam és bekopogtam rajta. Egy kedves vékony termetű nő nyitott ajtót talpig fehér ruhában.
 - Fáradjanak be, a doktor úr már várja önöket.
Az ajtón beléptem, de ekkor már Nina ébredezett. Szemeit törölgette az erős fény miatt. A doktor asszisztense mutatta az utat, és arra kért, hogy az ágyra fektessem le a lányt. Levettem róla a kabátot és a sálat amit utána egybe tettem. A doki az ágy mellé lépett és felhúzta a Nina pólóját egészem nyakig, és elkezdte hallgatni a szívverését és a légzését. Erőteljesen figyelt minden hangot. Örültem, hogy Nina nem kezdett el sírni, mert általában nagyon fél az orvosoktól, de lehet az is hogy most csak szimplán nem fogta fel, hogy mi is történik körülötte. Egyszer a testvéremre, másszor pedig az orvos arcára néztem. Utóbbinak erőteljes grimaszokat véltem felfedezni majd 40-es arca mögött. Miután végzett a vizsgálattal, lehúzta a pólót és vissza ment az asszisztenshez. Halkan konzultáltak valamit majd engem is oda hívott.
- Ma estére kapnak egy szobát fent a sürgősségin. Első emelet 205-ös szoba. A lánynak nagyon erős allergiás rohama van. Szerintem három napig nem fog haza menni és még ezzel keveset is mondok. Ma már nem kezdünk bele semmilyen kezelésbe így csak holnap tudok pontosabb információt mondani. Az este folyamán még a kislány kapni fog egy branült és egy szteroid adagot. A szteroid segít abban, hogy visszahúzódjanak a foltok a testén. A branült pedig azért kell felhelyezni, hogy könnyebben tudjunk vért venni ha kell. Az asszisztensem felkíséri önöket az első emeletre, majd behelyezi a branült. Kérem legyen jelen ennél, mert ez sokkal jobban nyugtatja a kis gyerekeket. Bár ahogy elnézem - Ninára nézett - eléggé kómás még a kis beteg, szóval nem lesz nagy gond. Én leszek a kislány kezelő orvosa, ha bármi baj adódna vagy csak kérdés merülne fel kérem keressenek fel, bizalommal. Dr. Bang YongGuk vagyok.
- A nevem Jung HoSeok, örvendek.
- Igen tudom ki maga, a lányom nagy rajongója. - mosolyodott el, kedvesen.
- Mennyibe fog ez nekem kerülni? - kérdeztem, mert ugye anyáék nem hagytak itt valami sok pénzt, és meg kell őket kérni hogy utaljanak át a számlámra ha kell komolyabb összeg.
- Szerintem semennyibe, csak találkozzon a lányommal és le lesz rendezve J-Hope. Rendben van?
- Pe... persze! - dadogtam egy sort, mire mind a ketten elmosolyodtak.
- Kérem kövessen. - nyitotta ki az ajtót a nő.
  Az ágyhoz sétáltam és felvettem a kába kislányt az ölembe és követtem a nőt. Kint a váróteremben NamJoon már várt minket. Mikor meglátott a székről felállt és oda sétált hozzám.
- Na, mi van haver? Mi a baja a kis csajnak? - simogatta meg Nina fejét
- Allergiás roham. Ma este biztosan nem megyünk haza. Te viszont igen. Pihend kis magad, és kösz mindent!
- Holnap majd hozok be ezt azt, jó? - de ezt ,ár csak fél füllel hallottam mert elindultam követni az asszisztenst
- Az király lenne. Na mentem majd hívlak, hogy mi kell, jó éjt RapMon. - fordultam oldalra és mondta vissza
- Neked is. Vigyázz rá!
  A nő beszállt a liftbe mi pedig követtük.Bezárult az ajtó, majd pedig megnyomta az '1'-es gombot.
- Na szóval BTS, mi?
- Humm? - néztem rá tágra nyílt szemekkel
- És mi újság a BTS háza táján J-Hope? - kérdezte, rólam pedig éreztem, ahogyan sugárzott a meglepődöttség és a bizonytalanság. A mai éjszaka már két ember mondta ki a becenevemet, egy Orvosi rendelőben. Olyan érzésem támadt, hogy a végén nem is Nina miatt fogunk bent maradni, hanem pusztán csak azért mert én vagyok J-Hope a BTS-ből aminek az igazi nevét nem is tudják. Na mindegy! Legalább ő el lesz. Csak arra ügyelnek kell, hogy a négy fal szindrómám ne alakuljon ki. Mert akkor nem csak a sürgősségin kötök de nekem még belépő jegyem is lesz a pszichiátriára.
- Meg vagyunk! - közöltem vele, úgy hogy rá sem néztem. Kezdtem feszülten érezni magam. Pedig ilyen még nem volt.
Az asszisztens majd harminc éves lehetett, kb 10 évvel idősebb nálam vagy még többel is, lehet. Lassan,de biztosan rátekintettem, mikor észre vettem hogy egyre jobban kezdi kigombolni fehér felsőjén a gombokat, ahonnan kidomborult dekoltázsa, majd megszólalt.
- Jaj, olyan meleg van ide bent. - közölte vele, csillogó szemekkel. - nem gondolod J-Hope? - kérdezte, huncut mosollyal arcán.
Normál esetben kissé zavarba jöttem volna, de most teljesen az undor fogott el. Hátamon minden egyes szőr száll vigyázzba vágta magát, a hideg futott át hátam egész területén. Homlokomon az kirügyezett az izzadtság, majd halántékomon egy-egy komolyabb könnycsepp legördült állam felé.  Ezt nem hiszem el, komolyan mondom. Nem elég, hogy Nina beteg, erre még ez a nő is itt mellettem el kezd vetkőzni. Fejemet gyorsan elfordítottam a másik irányba, majd nyersen oda vágtam:
- Szerintem pont tökéletes. - abban a pillanatban kinyílt az ajtó és egy doktor állt előtte. Egy pillantást vetett ránk. Először az asszisztensre, másodszor pedig rám. Látta rajtam ahogy szó szerint, feszült vagyok. Ismételten az asszisztensre nézett aki már gombolta befele ingének gombjait. Majd kószán felnevetett.
- Na de kis asszony HyunA, ne tessék már mindenkire rá mászni.
- Elnézését kérem Dr. Lee DongHae.
- Innentől át veszem őket. Menjen vissza az ügyeletre. - igenlően bólintott az asszisztens - És kérem ne kezdjen ki minden féle jóképű idegenekkel, még akkor sem, ha az illető egy nagy Idol, értette? - fejezte be mondatát kellő szigorral, úgy mintha mind-e közben majd kettő és fél méteres lándzsákat dobált volna felé.
- Igen is. - azzal mi kiszálltunk a liftből és követni kezdtük a doktort. Még néhány pillantásig magamon éreztem a lány pillantását majd hirtelen eltűnt.
  A doki egy szobába kísért be minket. A szobában volt két ágy az egyik egy tipikus kórházi ágy míg a másik egy normális egy személyes kis ágy.
- Öltöztesse le a lányt, kérem és hozza ki a kötözőbe, mihelyst végzett.
- Értettem! - hajoltam meg.
Nina mindezekből semmit sem érzékelt hiszen újból vissza aludt. Ezúttal levettem róla a pulcsiját is és az ágyra fektettem. Sajátomat felakasztottam a fogasra mi az ajtó mellet volt. Karjaimon a pulcsit fölhúztam könyékig, majd csípőre tettem a kezemet. Nem volt szívem ezt tenni vele de muszáj volt. Ismételtem karjaim közé vettem és megindultam vele a kötöző felé.
  A kötöző előtt megláttam Dr. Leet aki kezeivel invitált befelé.
- Fektesse le ide a kislányt. - mutatott az asztalra. - arra kérem, hogy a jobb kezét fogja le és a fejét pedig a jobb karja felé fordítsa el. - így is tettem - Most pedig egy tű segítségével barnült helyezünk fel a lány könyék táji hajlatába. A tűt majd kihúzzuk és csak egy hajlékony kis műanyag csövecske fog benne maradni. Ennek segítségével tudunk majd könnyedén vért venni, a továbbiakban és ha szükséges akkor infúziót adni be neki.
- Mit fog érezni?
- Egy sima injekciót.
- Légy erős kicsi angyal! - simogattam meg a fejét majd jobb oldalra hajtottam.
 Nem bírtam nézni még én sem. Tudtam mikor szútra be a doki a tűt, hisz abban a pillanatban mihelyst beszúrta a tűt Nina fel sikoltott és elkezdett kapálódzni. Majd egy egész percig torka szakadtából sírt. Mikor oda néztem akkor már a branül le volt kötve.
- Most be adom neki az első szteroid adagot. - a doki egy kis fecskendő segítségével belepumpált egy áttetsző anyagot a barnülön keresztül a vénába.
- Vigye vissza a szobába. Holnap reggel 7 órakor ébresztő. Addig pihenjék ki magukat hosszú nap vár még önökre.
  Ninát vissza vittem a szobába. Ráültem az ágyamra és úgy mint mikor1 éves volt úgy kezdtem el ringatni, vigasztalni.  Húsz perc múlva Nina elhallgatott és ismételten elaludt, lassan leraktam az ágyába én pedig az ablak előtti kis székre leültem. Kifelé néztem az ablakból. Az ablakunk egy kis tóra nézett. A tó tükrén megcsillant a Hold fénye, és vissza tükröződött onnan. Egy kósza madár szállt a víz felszínére, így
megbolygatva a tó kristálytiszta tükrét. Rá könyököltem a szék előtti kis asztalra és úgy néztem néha-néha ki a tóra és néha pedig az alvó Ninára. Néhány könnycsepp gördült végig arcomon.

Anya, most nagy szükségem lenne rád. Nem tudom mi tévő legyek, és hogy hogyan tovább. Nem vagyok felnőtt, legalábbis nem érzem annak magam. Nem tudok normálisan még egy kislányra sem vigyázni. Most már tudom jól, nem nekem való az apa szerep.

                 Gyere haza anya, minél hamarabb!

Családi Kötelék - 2. rész - Diagnózis

Már vagy két órája a rendelő intézetben ülünk. Elképesztő, hogy milyen lassan dolgozik az orvos, de lehet, hogy csak nekem telik ilyen lassan az idő. Nina nagyon jól viseli ezt az időt, elhozta ugyanis kedvenc babáját és annak néhány kellékét, és azzal, kezdett el játszani. Kezdem elveszíteni a fejem. Lábam megállás nélkül mozog fel s alá, miközben ujjaimmal zongorázok hol a combomon hol pedig a másik kezem ujjbegyein. Érzem, hogy ha hamarosan nem hívnak be, jelenetet rendezek. Kinyílik az ajtó és egy fehér ruhás nő lép ki rajta, lábán fehér zokni és fehér papucs.

- HoSeok és Nina kérem jöjjenek be. - mondta kimérten mégis határozottan
  Ninával felálltunk és besétáltunk kézen fogva az orvosi rendelőbe. A doktor úr a székében ül előtte egy nagy fehér asztal. Az asztalon voltak az orvosi kellékek. Fejét felénk fordította és kedves mosolyt biggyesztett arcára, mire Nina valami oknál fogva megijedt és hátam mögé szaladt. Szorosan átölelte lábamat mindkét kezével, miközben az egyik kezében a baba volt.
- Nina, gyere ide. Nézzük csak mi is történt. - mondta a doki miközben kezét nyújtotta testvérem felé, aki erre csak még jobban megszorította lábamat.
- Egy pillanatot kérek! - mondtam a dokinak. Ezt követően szépen óvatosan lefejtettem gyenge de mégis erős karját lábamról. Leguggoltam elé, hogy ezzel is érezze azt, hogy egyen rangú félként tekintek rá. Arcából elsimítottam néhány kósza tincset, majd füle mögé tettem. Két kezemmel közrefogtam arcát majd egy puszit nyomtam homlokára.
- Ne félj! Én itt leszek melletted. Ha bántani mert a bácsi akkor majd megverem, jó?
Nina felnevetett és igenlően bólintott, olyan volt mintha minden gondja baja elmúlt volna. Igaz, szemében még mindig láttam azt a bizonyos félelmet, de az hamar elillanni láttam mikor megöleltem, majd ölembe felvettem és oda sétáltam vele az ágyhoz, ami a fal mellé volt téve. Az ágyra letettem kezében még mindig szorongatta a babát, a doki oda lépett hozzánk, kedvesen megsimogatta Nina hátát majd hozzám fordult.
- Mi a baja?
- Ma reggelre kiütéses lett, mind a két alkarja, és ahogy reggel az öltöztetésnél is észrevettem a lába is kezd az lenni.
- Akkor nézzük csak meg. - majd Ninához fordult és folytatta - Ne ijedj meg csak megnézem a pöttyeidet.
  Kezén fölhúzta a hosszú ujjú pólót majd közelebbről is szabad szemmel megnézte azokat az egyre terjeszkedő pöttyöket. Ezt követően leguggolt az ágy elé és a lábán lévő pöttyöket is megnézte, de ezeket már hosszabb ideig.
- Velem tudna jönni?
- Maradj itt! - puszit nyomtam a homlokára majd követtem a külön nővérek számára fenntartott szobába mentünk ahol egy komoly beszélgetés kezdődött.
- Nos, HoSeok. Nananak allergiás tünetei vannak. Ezek kezelhetők, de bármikor előjöhetnek újra, és lehet, hogy erősebb dózisban, mint ez. Felírok önnek egy krémet, ezzel minden este kenje be a lány testét, de csak ott ahol a kiütés van.
- Ha nem múlik el, akkor mi lesz?
- Hát, ha szerencsénk van akkor semmi. De e legrosszabb esetben befulladhat.
- Befulladhat?
- Igen, nem egyszer fordult elő hogy ezek a kiütések nem múltak el, és a kenőcs ellenére még inkább sokasodtak. Ha sokasodik akkor értelem szerűen terjed, és van akinek egészen a nyakáig is elterjed. Ha a nyakra is elterjed akkor akár fulladáshoz is vezethet, mindez nem gyerek játék. Ezért kell minél hamarabb kezelni.
- Hogyan?
- Vért kell vennünk, és abból, majd meg tudjuk állapítani, tesztek alapján, hogy mire is allergiás. Bele megy egy vérvételbe?
- Ha ez kell ahhoz, hogy ne fulladjon be és hogy eltűnjenek a pöttyök akkor, igen.
- Arra kérem, hogy maradjon itt, és akármilyen hangot is hall, semmi esetre se jöjjön be.
  A doktor kiment, és rám zárta az ajtót. A benti székre leültem, lábam az idegességtől ugyan úgy dobogtak mint odakint. Kezeimet elkezdtem tördelni. Többször ökölbe szorítottam kezemet, amit később a számhoz tettem és úgy támaszkodtam meg térdemen. Nagy csend, oda kint is, még a váróteremben is. Ez a nagy csend nagyon nyomasztó, és zavaró. A nagy csendet, egy óvatlan pillanatban megtörte, Nina keserves sírása. Egyből felpattantam a helyemről és már az ajtóhoz indultam. Oda értem az ajtó elé. Kezemet már a kilincsre tettem, le akartam nyomni de hirtelen megtorpantam. Az ajtó másik feléből egy kislány keserves sírását hallottam majd egy kétségbe esett kiáltást. "Bátyó segíts!" Ezt ismételgette. Kezemet ökölbe szorítottam, majd nagy erőt vettem magamon és megfordultam. Vissza sétáltam majd leültem a székre. Épp mikor leültem már az ajtó nyílt is, és belépett a nővér. Egyből felpattantam majd szélsebesen kiszáguldottam a kis szobából. Egyenesen az ágy felé mentem ahol Nina ült ugyan ott, ugyan olyan pózban de vöröslő szemekkel, és könnyekkel teli arccal. Szívem szakadt meg mikor megláttam. Egyből oda siettem hozzá, és jó szorosan magamhoz öleltem. Egy egyszerű vérvétel volt de engem is nagyon megijesztett, olyannyira, hogy az én szememből is ki gördült egy kósza könnycsepp.
- Úgy sajnálom! - Csak ennyit tudtam mondani, ölembe felvettem a doktor a másik kezembe adta a receptet, és már mentünk is haza.
  Útközben Nina nem szólt hozzám, még akkor sem amikor a kenőcsét mentünk kiváltani. Miután haza értünk egyből ő felrohant a szobájába én pedig lehuppantam a nappaliba, majd felhívtam anyát, és elmondtam neki, hogy mi is történt, de csak tömören. Ezt követően a konyhába siettem, készítettem egy jó meleg epres teát hozzá egy vaníliás muffint amit a kedvenc eperkés tálcájára tettem. Felsiettem vele az emeletre, majd szobája ajtaja előtt megálltam és bekopogtam. Résnyire kinyílt az ajtó és ismételten egy könnyes szemű kisgyerek arcával találtam szembe magam.
- Engedje be kérlek. - az ajtó jobban kinyílt épp úgy, hogy be tudjak rajta férni. A szobájába bementem, ő leült az ágyra és pedig le mellé és az ölébe tettem a kis tálcát.
- Tudom, hogy szereted, edd meg!
Kicsi kezével megfogta a tálcát és az éjjeli szekrényre rakta, majd vissza ült. Nagy szemekkel nézett rám, majd pedig megszólalt:
- Meg fogok halni?  - szívem össze szorult
- Ne beszélj butaságot Nina! Dehogy fogsz meghalni, arról kezeskedem. Különben is az én testvérem nem lehet gyenge. - magamhoz öleltem vállánál fogva mire csak felnevetett majd folytattam -  kaptál krémet ha azzal kenegetjük a pöttyeidet, akkor el fog múlni.
- Ígéred? - és kis ujját felém tartotta
- Ígérem. - én is felé nyújtottam kis ujjamat majd azt össze kulcsoltuk azt. - Na, indulás fürdeni.
  Úgy mint egy szófogadó kis lány, egyből elindult egy szó nélkül a fürdőbe. Le tusolt. Kivettem a kádból, jó alaposan megtörölgettem. A pöttyöket bekentem a krémmel, majd rávettük a pizsamát.
- Bátyó, alszol velem?
- Persze. - Bebújtam mellé az ágyba és úgy nyomott el minket az álom.


De azonban, hajnal körül, erőteljes hörgésre lettem figyelmes...

Családi kötelék - 1 rész - Ez még csak a kezdet...

Nap után nap jött, pillanat után pillanat. Minden olyan gyorsan történt, egyik nap még mindenki boldog, de mire észbe kapok, mindenki aggódik, és azon gondolkodik, hogy hogyan tovább?

Február 18.

Boldog Születésnapot! - kiáltotta el magát mindenki egyszerre mikor beléptem a nappaliba. Mindenki ott volt, anya, apa, Nina, NamJoontól kezdve JungKookig mindenki. V kezében tartja a tortámat, amin pontosan 20 gyertya égett. 
- Fújd el! - utasított, arcomra hatalmas mosoly telepedett, szinte már le se akart rólam szállni. Egyszerre jutott el a gondolatomig két dolog, ebből az egyik az az volt, hogy megint öregebb lettem egy évvel, míg a másik az az volt, hogy mennyi mindennel tettem szebbé az életem és ezzel együtt mások életét is. Nagy lélegzetet vettem és elfújtam egy slukkal a gyertyákat. Nagyon boldog voltam, hogy sikerült elfújnom őket egytől egyig. De ekkor nem várt fordulat jött, V felszólalt.
- Hé, haver, fújd már el a gyertyákat! - utasított viccelődve nagy bamba fejet vágva. 
- De hát én elfújtam... - lepillantottam a gyertyákra és egytől egyig mindegyik égett megint. Mindenki hatalmas nagy nevetésben tört ki. - Ezt meg hogy? - nem hittem a szememnek, de hát elfújtam mindegyiket egytől egyig, akkor most, hogy éghet az összes? Kérdeztem magamtól, de nem értettem. Ismét egy nagy lélegzetet vettem. Tüdőm megtelt levegővel, majd nagy erővel az utolsó köbcenti levegőt is kipréseltem, megint elfújtam az összes gyertyát.
- Látjátok elfújtam! - mutattam nagy elégedetten a tortára, miközben hősiességemet mutattam ki a többiek felé, mire nagy nevetés tört ki ismét. Jimin már térdeire támaszkodott jobb kezével, míg bal kezével a hasát fogta,
- Vagy nem haver - mondta, közben megtörölte szemét hisz egy-két nevető könnycsepp hagyta el a szemét. Ismét visszapillantottam a tortára, 
- Hát ezt komolyan nem hiszem el! Megint ég az összes! - csaptam rá jobb térdemre, majd fejemet megfogva megismételtem az előbbi két folyamatot, az eredmény ugyan az lett, de ezúttal szememet nem vettem le a gyertyákról. Egy magasságba hajoltam velük, és úgy figyeltem minden egyes gyertyát. Nem hittem a szememnek. A gyertyák maguktól meggyúltak. A gyertya kanóca elkezdett izzani majd egy kis szikrát vetett és már a kanóc lángra is lobbant, és a gyertya újra égett.
- Made In China! - kiáltotta el magát anya - Boldog Születésnapot nagyfiú! Húú... 
Na, anyától ezt nem vártam volna, de jól esett. Nem számoltam mire véglegesen az összes gyertyát el tudtam oltani, de vagy 6-szor újra gyulladtak az egyszer biztos. 
  Mindenki leült az asztal köré, én megkaptam a Szülinapos csákóját. Apa egy számomra eddig ismeretlen tortát tett le elém. A torta négyszögletű volt, szinte már téglalap formájú. Fehér marcipán borította, a tetejére pedig csoki krémmel volt ráírva az, hogy: "Boldog Születésnapot HoSeok" Kezembe vettem a kést, hogy felvágjam, az első szelet az enyém volt.
- Anya ez milyen torta? - érdeklődtem
- Francia mákos krémes. - válaszolta, nagy mosollyal arcán, és már el is tűnt a konyhában.
- Az finom... - kiáltott fel vinnyogó hangon TaeHyung - V azt szereti, V ezt meg eszi - majd egyes szám harmadik személyben kezdett el magáról jellemzőket felsorolni.
  Mindenkinek vágtam egy kis szeletnek nem mondható torát. A születésnapi sütemény belseje istenien nézett ki. Alul egy mézes piskóta volt közötte vanília írű főzött krémmel. Ezt követte egy vékony mákos-mézes piskóta lap olyan 3-4 milliméter vastag. Majd ismét egy főzött krém réteg ugyan olyan ízben, majd a tetejére egy vékony tejszínhab réteg, és úgy rá a másik mézes piskóta lap, majd végül a fehér marcipán réteg. Nagyon finom volt. A tortából alig maradt valami, max olyan 8 szelet vagy még annyi se. 
- Bátyó nézd csak, ezt neked készítettem! - szaladt oda hozzám Nina a kishúgom és átnyújtott nekem egy nyomtatópapírra rajzolt ajándékot.
- Ezt én kapom? - kérdeztem, miközben felvettem és felültettem ölembe, és hátát megsimogattam
- Igen, boldog születésnapot Seokie - és egy hatalmas nagy cuppanós puszit nyomtam arcára. Kezembe fogtam a rajzot, amit egy négy éves lány rajzolt, aki történetesen a kistestvérem. A lapon furcsa kinézetű emberszerű lények voltak. Pontosan hét darab.
- Az ki ott? - mutattam az egyikre, akinek felzselézett fekete haja volt, és nem volt szeme.
- RapMon bácsi az. - felelte, mire az említett személy felpattant és mögém jött, hogy jobban szemügyre vegye a mesteri képet.
- És miért nincs szemem? - akadt ki. 
- Mert szemüveg van rajtad. - oktatta ki a kis Nina, hiszen a szem helyénél egy vastag fekete csík volt. "Hát jó" Fújta ki a levegőt RapMon és visszasétált a helyére, majd leült. A többiek is körbe sereglettek engem és egytől egyig mindenki a képet nézte. Nina mindenkit olyannak rajzolt meg, amilyennek látta őket. Így csak természetes, hogy V mellé miért rajzolt egy hűtőt és Jinnek pedig koronát és rózsaszín ruhát. JungKook egy pelenkát kapott kezében egy cumisüvegszerű izével. Mikor elkezdte elemezni, hogy miért is így rajzolta le a kis Maknae-t csak nevetett egyet és azt mondta.
- Mert tő a legkisebb.
- Na, de ennyire? - mondta magas hangon JungKook felhúzott szemöldökkel, amin mi csak nevetünk SUGA egy macit kapott a jobb kezébe, míg a másikba egy tollas portörlőt. Ne, kérdezzétek miért, mert én sem tudom. Jimin mindkét kezébe egy-egy fekete vonalat kapott, amiknek a végére egy nagy fekete szinte már krumplira hasonlító pacni volt rajzolva.
- Azok ott mik? - kérdezte Jimin
- Azok a súlyzók! - tette hozzá Nina majd felkacagott. - Azért csak annyit raktam rá, mert féltem, hogy nem bírod el Jimin bácsi. 
- Mi? Hogy... hogy én ne bírjam el? Cöhh... - tette csípőre a kezét, majd elvonult a konyha irányába duzzogni.
  Az est további részében, jókat nevetgéltünk, beszélgettünk. Anyáék olyan este hét óra körül elmentek egy amolyan munkahelyi partira. Csak heten maradtunk otthon és Nina.
- Nina ideje lesz aludni! - utasítottam a kis csajt.
- De még csak hét óra van!- nyafogott egyet, sarkon fordult és bebújt az asztal alá.
- Gyere ki onnan Nina, tudod, hogy nagy bajba kerülök, ha nem duglak hamar ágyba. - hajoltam le az asztal alá mire egy fekete lakkcipő teli talpal csapódott hozzá arcomhoz.
- Na, jó, kisasszony most telt be a pohár. Azonnal kijössz, és mars, az ágyba! - már készültem, hogy bebújok utána, de a cipő másik fele is hamar rám talált, megint ugyan ott ahol az előző is. 
Ebből a lányból kézilabdás lesz, ezt már most érzem!
- Gyere, ki ha mondom! - és megindultam négykézláb a földön felé, mire felsikított és ki slisszant két szék között. JungKook mögé szaladt, aki jókat derült akaratoskodásunkon. 
- Védj meg JungKook bácsi. - nyaggatta Kookot, szinte majd lehúzta a nadrágját övvel együtt.
- Na, akkor. Megígéred, hogy soha többet nem rajzolsz nekem pelenkát?
- Igen!
- Akkor jó! J-Hope készülj a vesztedre. - nevette maját Kook majd megindult az asztal felé, pont oda ahol ki akartam farral kitolatni.  Egy határozott mozdulattal egyik lábát fenekemen éreztem  majd elkezdte előre és hátra lökdösni kezdett. Éppen csak annyira, hogy megmozduljak négykézláb.
- Eljött az a pillanat, amikor nem te szekálsz engem, hanem én téged. Visszanyal a fagyi Hopei-ka. Muhahahah - és egy óriási nagyot lökött rajtam, de akkorát hogy az orrommal sikeresen leorroltam a fenyő padlót.
- Áh... te idióta az orrom... - fogtam meg. Majd a másik oldalon kimásztam az asztal alól és a fürdőszobába vettem az irányt. A tükörben megnézem az orrom környékét jó alaposan, de szerencsére semmi komoly, csak ugye, elég rossz érzés, ha az ember leorrol valamit, vagy valakit. 
- Ne haragudj HoSeok - lépett be Nina - Csak viccelni akartam! - lehajtott fejjel közelebb lépett egyet hozzám, és átölelte bal combomat.
- Ugyan picur, rád sohasem tudnék haragudni, még ha akarnék sem. - lefejtettem combomról és leguggoltam mellé hogy át tudjam ölelni jó szorosan.
- Pancsizhatok?
- Már vártam mikor kérdezed meg!
A kádba jó meleg vizet engedtem, fürdővizébe levendula illatú babafürdő szert tettem, beledobáltam az összes játékát. Majd a nagylányt beletettem a vízbe.
- Mindjárt jövök, csak kikísérem a többieket. Meg ne fulladj, jó? - néztem vissza az ajtóból, mire ő felnevetett
- Régebben is ezt csináltad.
- Mit? - nyitottam nagyra a szemem
- Eljátszottad, hogy kimész, majd vicces arcot vágva vissza néztél és én elnevettem magam.
- Tényleg, milyen igaz. Na, 5 perc és itt leszek
  Lementem a srácokhoz ki kísértem őket, az ajtóban még megköszöntem az ajándékokat,a miket kaptam, igaz mai igaz a szakácskönyvnek nem tudom, mi hasznát veszem még, de majd ki derül. 

- Jó éjt srácok! - kiabáltam a többieknek, integetve az ajtóból
- Jó éjt J-Hope. - így vissza
   Gyorsan bezártam a bejárati ajtót kulcsra, majd visszasiettem a fürdőszobába. Ninát kivettem a kádból megtörölgettem, felöltöztettem a kis rózsaszín, fehér pöttyös pizsamába és már be is bújt az ágyába. 
- Köszönöm az ajándékot, picur. - öltem le az ágya szélére, megpusziltam homlokát és megsimogattam kis pufók arcocskáját. 
- Szívesen, nagyon finom volt a tortád.  Jó éjt bátyó.
- Jó éjt, picur.

Két nappal később anyáék elutaztak egy üzleti konferenciára Busanba. Ez időre rám volt bízva a kis tesó vigyázása. Anyáék vagy egy és fél hétig lesznek oda. 
- Szia HoSeok, remélem, minden a legnagyobb rendben van. Nina ugye normális ételeket eszik, nem gyorséttermi kaját.
- Persze anya, normális, kaját eszik. Jin főz ő meg megeszi, de csak velem együtt, szóval én is olyan egészséges leszek, hogy csak, Nina.
- Ennek örülök. egy és fél hét múlva otthon leszünk, vigyázzatok magatokra puszi!
- Szia, anya! - a telefont visszatettem a helyére a nappalin lévő kávézóasztalra majd felmentem Nina szobájába, hogy felkeltsem. Lassan óvatosan benyitottam, majd az ablakhoz indultam. Az ablakon felhúztam egy nagyon kicsit a redőnyt, épp akkorára, hogy azon annyi fény jöjjön, be, hogy, a szoba látható legyen. 
- Ébresztő Csipkerózsika, hasadra süt a nap. - mozgattam meg apró vállát egy kicsit majd feleszmélt vékony kis gyermek karjaival eltakarta szemét, hogy a nap ne süssön bele. Valami kis piros foltot vettem észre alkarján. Az éjjeli szekrényen lévő lámpához nyúltam, ami felkapcsolódott. 
  Karján egészen kicsi apró hólyagocskák jelentek meg, szinte olyanok voltak, mint mikor valakinek száraz a bőre azt kivakarja és a kivakart bőrfelület kihólyagosodik. Na, ez is pont ugyan ilyen volt.