Hajnali három óra körül mint az őrült tárcsáztam RapMonster telefonszámát.
- Mi az? Miért zaklatsz? Mi történt. - a kagylót odatettem Nia arcához, hogy jobban halhassa azt amit én is hallok, majd fél órája.
- Haver, azonnal ott vagyok! - folytatta és lecsapta a kagylót.
Alig telt bele 10-15 perc és már itt is volt. Addigra felöltöztettem Ninát, fél álom között. Csodálkoztam hogy, hogyan képes átaludni egy öltöztetést, úgy hogy közben alig kap levegőt. De ő képes volt rá és megtette. RapMonster leült mellé a kanapára és úgy figyelte ahogy szaggatottan lélegzik. Ez idő alatt felöltöztem én is, majd 10 perc múlva már a kocsiban ültünk és indultunk az Ügyeletes Gyermek Orvoshoz, ami majd 20 percnyi kocsikázás volt a házunktól egészen odáig autóval. Egész végig Ninát a karomban tartottam, miközben még mindig aludt. Egyre egyenetlenebbül vette a levegőt ami okot adott a további félelemre. Az idő csak úgy repült és már meg is érkeztünk.
- Menjetek be én addig keresek parkolót.
Bólintottam egyet. Kiszálltam az autóból majd a kis alvó tündért is kivettem. Egyből az épület felé vettem az irányt.
Egy három emeletes épület volt, hófehérre volt meszelve és kissé unszinpatikus volt a külseje. A főajtó széthúzódott előteltünk és én egyből a recepcióhoz vettem az irányt.
- Jó estét kívánok, miben segíthetek?
- Az ügyeletes orvost keressük. A kis lány furcsán veszi a levegőt.
- 203-as ajtó. Ezen a folyosón forduljon jobbra és bal oldalt megtalálja, kopogtasson be, már most értesítem a doktor urat, hogy mennek.
- Köszönöm szépen. - illedelmesen fejet bólintottam majd elindultam azon az úton amit a jő mondott, iszonyatosan nagy faképűséggel. Jó, elhiszem hogy éjszakai műszakban van, de azért egy kis együttérzést nyilváníthatott volna.
A folyosók egész kis vidámmá tették a nagy fehér épületet. A folyosók falán gyermekbarát festmények voltak. Micimackótól, a Hupikék Törpikékig, egészen Bambiig és a Disney Hercegnőkig minden megtalálható volt itt. A folyosó végén jobbra fordultam és szembe találtam magam egy nagy Villám McQueennel. Folytattam utamat, majd bal oldalt meglátta a 203-as ajtót. Elé álltam és bekopogtam rajta. Egy kedves vékony termetű nő nyitott ajtót talpig fehér ruhában.
- Fáradjanak be, a doktor úr már várja önöket.
Az ajtón beléptem, de ekkor már Nina ébredezett. Szemeit törölgette az erős fény miatt. A doktor asszisztense mutatta az utat, és arra kért, hogy az ágyra fektessem le a lányt. Levettem róla a kabátot és a sálat amit utána egybe tettem. A doki az ágy mellé lépett és felhúzta a Nina pólóját egészem nyakig, és elkezdte hallgatni a szívverését és a légzését. Erőteljesen figyelt minden hangot. Örültem, hogy Nina nem kezdett el sírni, mert általában nagyon fél az orvosoktól, de lehet az is hogy most csak szimplán nem fogta fel, hogy mi is történik körülötte. Egyszer a testvéremre, másszor pedig az orvos arcára néztem. Utóbbinak erőteljes grimaszokat véltem felfedezni majd 40-es arca mögött. Miután végzett a vizsgálattal, lehúzta a pólót és vissza ment az asszisztenshez. Halkan konzultáltak valamit majd engem is oda hívott.
- Ma estére kapnak egy szobát fent a sürgősségin. Első emelet 205-ös szoba. A lánynak nagyon erős allergiás rohama van. Szerintem három napig nem fog haza menni és még ezzel keveset is mondok. Ma már nem kezdünk bele semmilyen kezelésbe így csak holnap tudok pontosabb információt mondani. Az este folyamán még a kislány kapni fog egy branült és egy szteroid adagot. A szteroid segít abban, hogy visszahúzódjanak a foltok a testén. A branült pedig azért kell felhelyezni, hogy könnyebben tudjunk vért venni ha kell. Az asszisztensem felkíséri önöket az első emeletre, majd behelyezi a branült. Kérem legyen jelen ennél, mert ez sokkal jobban nyugtatja a kis gyerekeket. Bár ahogy elnézem - Ninára nézett - eléggé kómás még a kis beteg, szóval nem lesz nagy gond. Én leszek a kislány kezelő orvosa, ha bármi baj adódna vagy csak kérdés merülne fel kérem keressenek fel, bizalommal. Dr. Bang YongGuk vagyok.
- A nevem Jung HoSeok, örvendek.
- Igen tudom ki maga, a lányom nagy rajongója. - mosolyodott el, kedvesen.
- Mennyibe fog ez nekem kerülni? - kérdeztem, mert ugye anyáék nem hagytak itt valami sok pénzt, és meg kell őket kérni hogy utaljanak át a számlámra ha kell komolyabb összeg.
- Szerintem semennyibe, csak találkozzon a lányommal és le lesz rendezve J-Hope. Rendben van?
- Pe... persze! - dadogtam egy sort, mire mind a ketten elmosolyodtak.
- Kérem kövessen. - nyitotta ki az ajtót a nő.
Az ágyhoz sétáltam és felvettem a kába kislányt az ölembe és követtem a nőt. Kint a váróteremben NamJoon már várt minket. Mikor meglátott a székről felállt és oda sétált hozzám.
- Na, mi van haver? Mi a baja a kis csajnak? - simogatta meg Nina fejét
- Allergiás roham. Ma este biztosan nem megyünk haza. Te viszont igen. Pihend kis magad, és kösz mindent!
- Holnap majd hozok be ezt azt, jó? - de ezt ,ár csak fél füllel hallottam mert elindultam követni az asszisztenst
- Az király lenne. Na mentem majd hívlak, hogy mi kell, jó éjt RapMon. - fordultam oldalra és mondta vissza
- Neked is. Vigyázz rá!
A nő beszállt a liftbe mi pedig követtük.Bezárult az ajtó, majd pedig megnyomta az '1'-es gombot.
- Na szóval BTS, mi?
- Humm? - néztem rá tágra nyílt szemekkel
- És mi újság a BTS háza táján J-Hope? - kérdezte, rólam pedig éreztem, ahogyan sugárzott a meglepődöttség és a bizonytalanság. A mai éjszaka már két ember mondta ki a becenevemet, egy Orvosi rendelőben. Olyan érzésem támadt, hogy a végén nem is Nina miatt fogunk bent maradni, hanem pusztán csak azért mert én vagyok J-Hope a BTS-ből aminek az igazi nevét nem is tudják. Na mindegy! Legalább ő el lesz. Csak arra ügyelnek kell, hogy a négy fal szindrómám ne alakuljon ki. Mert akkor nem csak a sürgősségin kötök de nekem még belépő jegyem is lesz a pszichiátriára.
- Meg vagyunk! - közöltem vele, úgy hogy rá sem néztem. Kezdtem feszülten érezni magam. Pedig ilyen még nem volt.
Az asszisztens majd harminc éves lehetett, kb 10 évvel idősebb nálam vagy még többel is, lehet. Lassan,de biztosan rátekintettem, mikor észre vettem hogy egyre jobban kezdi kigombolni fehér felsőjén a gombokat, ahonnan kidomborult dekoltázsa, majd megszólalt.
- Jaj, olyan meleg van ide bent. - közölte vele, csillogó szemekkel. - nem gondolod J-Hope? - kérdezte, huncut mosollyal arcán.
Normál esetben kissé zavarba jöttem volna, de most teljesen az undor fogott el. Hátamon minden egyes szőr száll vigyázzba vágta magát, a hideg futott át hátam egész területén. Homlokomon az kirügyezett az izzadtság, majd halántékomon egy-egy komolyabb könnycsepp legördült állam felé. Ezt nem hiszem el, komolyan mondom. Nem elég, hogy Nina beteg, erre még ez a nő is itt mellettem el kezd vetkőzni. Fejemet gyorsan elfordítottam a másik irányba, majd nyersen oda vágtam:
- Szerintem pont tökéletes. - abban a pillanatban kinyílt az ajtó és egy doktor állt előtte. Egy pillantást vetett ránk. Először az asszisztensre, másodszor pedig rám. Látta rajtam ahogy szó szerint, feszült vagyok. Ismételten az asszisztensre nézett aki már gombolta befele ingének gombjait. Majd kószán felnevetett.
- Na de kis asszony HyunA, ne tessék már mindenkire rá mászni.
- Elnézését kérem Dr. Lee DongHae.
- Innentől át veszem őket. Menjen vissza az ügyeletre. - igenlően bólintott az asszisztens - És kérem ne kezdjen ki minden féle jóképű idegenekkel, még akkor sem, ha az illető egy nagy Idol, értette? - fejezte be mondatát kellő szigorral, úgy mintha mind-e közben majd kettő és fél méteres lándzsákat dobált volna felé.
- Igen is. - azzal mi kiszálltunk a liftből és követni kezdtük a doktort. Még néhány pillantásig magamon éreztem a lány pillantását majd hirtelen eltűnt.
A doki egy szobába kísért be minket. A szobában volt két ágy az egyik egy tipikus kórházi ágy míg a másik egy normális egy személyes kis ágy.
- Öltöztesse le a lányt, kérem és hozza ki a kötözőbe, mihelyst végzett.
- Értettem! - hajoltam meg.
Nina mindezekből semmit sem érzékelt hiszen újból vissza aludt. Ezúttal levettem róla a pulcsiját is és az ágyra fektettem. Sajátomat felakasztottam a fogasra mi az ajtó mellet volt. Karjaimon a pulcsit fölhúztam könyékig, majd csípőre tettem a kezemet. Nem volt szívem ezt tenni vele de muszáj volt. Ismételtem karjaim közé vettem és megindultam vele a kötöző felé.
A kötöző előtt megláttam Dr. Leet aki kezeivel invitált befelé.
- Fektesse le ide a kislányt. - mutatott az asztalra. - arra kérem, hogy a jobb kezét fogja le és a fejét pedig a jobb karja felé fordítsa el. - így is tettem - Most pedig egy tű segítségével barnült helyezünk fel a lány könyék táji hajlatába. A tűt majd kihúzzuk és csak egy hajlékony kis műanyag csövecske fog benne maradni. Ennek segítségével tudunk majd könnyedén vért venni, a továbbiakban és ha szükséges akkor infúziót adni be neki.
- Mit fog érezni?
- Egy sima injekciót.
- Légy erős kicsi angyal! - simogattam meg a fejét majd jobb oldalra hajtottam.
Nem bírtam nézni még én sem. Tudtam mikor szútra be a doki a tűt, hisz abban a pillanatban mihelyst beszúrta a tűt Nina fel sikoltott és elkezdett kapálódzni. Majd egy egész percig torka szakadtából sírt. Mikor oda néztem akkor már a branül le volt kötve.
- Most be adom neki az első szteroid adagot. - a doki egy kis fecskendő segítségével belepumpált egy áttetsző anyagot a barnülön keresztül a vénába.
- Vigye vissza a szobába. Holnap reggel 7 órakor ébresztő. Addig pihenjék ki magukat hosszú nap vár még önökre.
Ninát vissza vittem a szobába. Ráültem az ágyamra és úgy mint mikor1 éves volt úgy kezdtem el ringatni, vigasztalni. Húsz perc múlva Nina elhallgatott és ismételten elaludt, lassan leraktam az ágyába én pedig az ablak előtti kis székre leültem. Kifelé néztem az ablakból. Az ablakunk egy kis tóra nézett. A tó tükrén megcsillant a Hold fénye, és vissza tükröződött onnan. Egy kósza madár szállt a víz felszínére, így
megbolygatva a tó kristálytiszta tükrét. Rá könyököltem a szék előtti kis asztalra és úgy néztem néha-néha ki a tóra és néha pedig az alvó Ninára. Néhány könnycsepp gördült végig arcomon.Anya, most nagy szükségem lenne rád. Nem tudom mi tévő legyek, és hogy hogyan tovább. Nem vagyok felnőtt, legalábbis nem érzem annak magam. Nem tudok normálisan még egy kislányra sem vigyázni. Most már tudom jól, nem nekem való az apa szerep.
Gyere haza anya, minél hamarabb!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése