Február 18.
Boldog Születésnapot! - kiáltotta el magát mindenki egyszerre mikor beléptem a nappaliba. Mindenki ott volt, anya, apa, Nina, NamJoontól kezdve JungKookig mindenki. V kezében tartja a tortámat, amin pontosan 20 gyertya égett.
- Fújd el! - utasított, arcomra hatalmas mosoly telepedett, szinte már le se akart rólam szállni. Egyszerre jutott el a gondolatomig két dolog, ebből az egyik az az volt, hogy megint öregebb lettem egy évvel, míg a másik az az volt, hogy mennyi mindennel tettem szebbé az életem és ezzel együtt mások életét is. Nagy lélegzetet vettem és elfújtam egy slukkal a gyertyákat. Nagyon boldog voltam, hogy sikerült elfújnom őket egytől egyig. De ekkor nem várt fordulat jött, V felszólalt.
- Hé, haver, fújd már el a gyertyákat! - utasított viccelődve nagy bamba fejet vágva.
- De hát én elfújtam... - lepillantottam a gyertyákra és egytől egyig mindegyik égett megint. Mindenki hatalmas nagy nevetésben tört ki. - Ezt meg hogy? - nem hittem a szememnek, de hát elfújtam mindegyiket egytől egyig, akkor most, hogy éghet az összes? Kérdeztem magamtól, de nem értettem. Ismét egy nagy lélegzetet vettem. Tüdőm megtelt levegővel, majd nagy erővel az utolsó köbcenti levegőt is kipréseltem, megint elfújtam az összes gyertyát.
- Látjátok elfújtam! - mutattam nagy elégedetten a tortára, miközben hősiességemet mutattam ki a többiek felé, mire nagy nevetés tört ki ismét. Jimin már térdeire támaszkodott jobb kezével, míg bal kezével a hasát fogta,
- Vagy nem haver - mondta, közben megtörölte szemét hisz egy-két nevető könnycsepp hagyta el a szemét. Ismét visszapillantottam a tortára,
- Hát ezt komolyan nem hiszem el! Megint ég az összes! - csaptam rá jobb térdemre, majd fejemet megfogva megismételtem az előbbi két folyamatot, az eredmény ugyan az lett, de ezúttal szememet nem vettem le a gyertyákról. Egy magasságba hajoltam velük, és úgy figyeltem minden egyes gyertyát. Nem hittem a szememnek. A gyertyák maguktól meggyúltak. A gyertya kanóca elkezdett izzani majd egy kis szikrát vetett és már a kanóc lángra is lobbant, és a gyertya újra égett.
- Made In China! - kiáltotta el magát anya - Boldog Születésnapot nagyfiú! Húú...
Na, anyától ezt nem vártam volna, de jól esett. Nem számoltam mire véglegesen az összes gyertyát el tudtam oltani, de vagy 6-szor újra gyulladtak az egyszer biztos.
Mindenki leült az asztal köré, én megkaptam a Szülinapos csákóját. Apa egy számomra eddig ismeretlen tortát tett le elém. A torta négyszögletű volt, szinte már téglalap formájú. Fehér marcipán borította, a tetejére pedig csoki krémmel volt ráírva az, hogy: "Boldog Születésnapot HoSeok" Kezembe vettem a kést, hogy felvágjam, az első szelet az enyém volt.
- Anya ez milyen torta? - érdeklődtem
- Francia mákos krémes. - válaszolta, nagy mosollyal arcán, és már el is tűnt a konyhában.
- Az finom... - kiáltott fel vinnyogó hangon TaeHyung - V azt szereti, V ezt meg eszi - majd egyes szám harmadik személyben kezdett el magáról jellemzőket felsorolni.
Mindenkinek vágtam egy kis szeletnek nem mondható torát. A születésnapi sütemény belseje istenien nézett ki. Alul egy mézes piskóta volt közötte vanília írű főzött krémmel. Ezt követte egy vékony mákos-mézes piskóta lap olyan 3-4 milliméter vastag. Majd ismét egy főzött krém réteg ugyan olyan ízben, majd a tetejére egy vékony tejszínhab réteg, és úgy rá a másik mézes piskóta lap, majd végül a fehér marcipán réteg. Nagyon finom volt. A tortából alig maradt valami, max olyan 8 szelet vagy még annyi se.
- Bátyó nézd csak, ezt neked készítettem! - szaladt oda hozzám Nina a kishúgom és átnyújtott nekem egy nyomtatópapírra rajzolt ajándékot.
- Ezt én kapom? - kérdeztem, miközben felvettem és felültettem ölembe, és hátát megsimogattam
- Igen, boldog születésnapot Seokie - és egy hatalmas nagy cuppanós puszit nyomtam arcára. Kezembe fogtam a rajzot, amit egy négy éves lány rajzolt, aki történetesen a kistestvérem. A lapon furcsa kinézetű emberszerű lények voltak. Pontosan hét darab.
- Az ki ott? - mutattam az egyikre, akinek felzselézett fekete haja volt, és nem volt szeme.
- RapMon bácsi az. - felelte, mire az említett személy felpattant és mögém jött, hogy jobban szemügyre vegye a mesteri képet.
- És miért nincs szemem? - akadt ki.
- Mert szemüveg van rajtad. - oktatta ki a kis Nina, hiszen a szem helyénél egy vastag fekete csík volt. "Hát jó" Fújta ki a levegőt RapMon és visszasétált a helyére, majd leült. A többiek is körbe sereglettek engem és egytől egyig mindenki a képet nézte. Nina mindenkit olyannak rajzolt meg, amilyennek látta őket. Így csak természetes, hogy V mellé miért rajzolt egy hűtőt és Jinnek pedig koronát és rózsaszín ruhát. JungKook egy pelenkát kapott kezében egy cumisüvegszerű izével. Mikor elkezdte elemezni, hogy miért is így rajzolta le a kis Maknae-t csak nevetett egyet és azt mondta.
- Mert tő a legkisebb.
- Na, de ennyire? - mondta magas hangon JungKook felhúzott szemöldökkel, amin mi csak nevetünk SUGA egy macit kapott a jobb kezébe, míg a másikba egy tollas portörlőt. Ne, kérdezzétek miért, mert én sem tudom. Jimin mindkét kezébe egy-egy fekete vonalat kapott, amiknek a végére egy nagy fekete szinte már krumplira hasonlító pacni volt rajzolva.
- Azok ott mik? - kérdezte Jimin
- Azok a súlyzók! - tette hozzá Nina majd felkacagott. - Azért csak annyit raktam rá, mert féltem, hogy nem bírod el Jimin bácsi.
- Mi? Hogy... hogy én ne bírjam el? Cöhh... - tette csípőre a kezét, majd elvonult a konyha irányába duzzogni.
Az est további részében, jókat nevetgéltünk, beszélgettünk. Anyáék olyan este hét óra körül elmentek egy amolyan munkahelyi partira. Csak heten maradtunk otthon és Nina.
- Nina ideje lesz aludni! - utasítottam a kis csajt.
- De még csak hét óra van!- nyafogott egyet, sarkon fordult és bebújt az asztal alá.
- Gyere ki onnan Nina, tudod, hogy nagy bajba kerülök, ha nem duglak hamar ágyba. - hajoltam le az asztal alá mire egy fekete lakkcipő teli talpal csapódott hozzá arcomhoz.
- Na, jó, kisasszony most telt be a pohár. Azonnal kijössz, és mars, az ágyba! - már készültem, hogy bebújok utána, de a cipő másik fele is hamar rám talált, megint ugyan ott ahol az előző is.
Ebből a lányból kézilabdás lesz, ezt már most érzem!
- Gyere, ki ha mondom! - és megindultam négykézláb a földön felé, mire felsikított és ki slisszant két szék között. JungKook mögé szaladt, aki jókat derült akaratoskodásunkon.
- Védj meg JungKook bácsi. - nyaggatta Kookot, szinte majd lehúzta a nadrágját övvel együtt.
- Na, akkor. Megígéred, hogy soha többet nem rajzolsz nekem pelenkát?
- Igen!
- Akkor jó! J-Hope készülj a vesztedre. - nevette maját Kook majd megindult az asztal felé, pont oda ahol ki akartam farral kitolatni. Egy határozott mozdulattal egyik lábát fenekemen éreztem majd elkezdte előre és hátra lökdösni kezdett. Éppen csak annyira, hogy megmozduljak négykézláb.
- Eljött az a pillanat, amikor nem te szekálsz engem, hanem én téged. Visszanyal a fagyi Hopei-ka. Muhahahah - és egy óriási nagyot lökött rajtam, de akkorát hogy az orrommal sikeresen leorroltam a fenyő padlót.
- Áh... te idióta az orrom... - fogtam meg. Majd a másik oldalon kimásztam az asztal alól és a fürdőszobába vettem az irányt. A tükörben megnézem az orrom környékét jó alaposan, de szerencsére semmi komoly, csak ugye, elég rossz érzés, ha az ember leorrol valamit, vagy valakit.
- Ne haragudj HoSeok - lépett be Nina - Csak viccelni akartam! - lehajtott fejjel közelebb lépett egyet hozzám, és átölelte bal combomat.
- Ugyan picur, rád sohasem tudnék haragudni, még ha akarnék sem. - lefejtettem combomról és leguggoltam mellé hogy át tudjam ölelni jó szorosan.
- Pancsizhatok?
- Már vártam mikor kérdezed meg!
A kádba jó meleg vizet engedtem, fürdővizébe levendula illatú babafürdő szert tettem, beledobáltam az összes játékát. Majd a nagylányt beletettem a vízbe.
- Mindjárt jövök, csak kikísérem a többieket. Meg ne fulladj, jó? - néztem vissza az ajtóból, mire ő felnevetett
- Régebben is ezt csináltad.
- Mit? - nyitottam nagyra a szemem
- Eljátszottad, hogy kimész, majd vicces arcot vágva vissza néztél és én elnevettem magam.
- Tényleg, milyen igaz. Na, 5 perc és itt leszek
Lementem a srácokhoz ki kísértem őket, az ajtóban még megköszöntem az ajándékokat,a miket kaptam, igaz mai igaz a szakácskönyvnek nem tudom, mi hasznát veszem még, de majd ki derül.
- Jó éjt J-Hope. - így vissza
Gyorsan bezártam a bejárati ajtót kulcsra, majd visszasiettem a fürdőszobába. Ninát kivettem a kádból megtörölgettem, felöltöztettem a kis rózsaszín, fehér pöttyös pizsamába és már be is bújt az ágyába.
- Köszönöm az ajándékot, picur. - öltem le az ágya szélére, megpusziltam homlokát és megsimogattam kis pufók arcocskáját.
- Szívesen, nagyon finom volt a tortád. Jó éjt bátyó.
- Jó éjt, picur.
Két nappal később anyáék elutaztak egy üzleti konferenciára Busanba. Ez időre rám volt bízva a kis tesó vigyázása. Anyáék vagy egy és fél hétig lesznek oda.
- Szia HoSeok, remélem, minden a legnagyobb rendben van. Nina ugye normális ételeket eszik, nem gyorséttermi kaját.
- Persze anya, normális, kaját eszik. Jin főz ő meg megeszi, de csak velem együtt, szóval én is olyan egészséges leszek, hogy csak, Nina.
- Ennek örülök. egy és fél hét múlva otthon leszünk, vigyázzatok magatokra puszi!
- Szia, anya! - a telefont visszatettem a helyére a nappalin lévő kávézóasztalra majd felmentem Nina szobájába, hogy felkeltsem. Lassan óvatosan benyitottam, majd az ablakhoz indultam. Az ablakon felhúztam egy nagyon kicsit a redőnyt, épp akkorára, hogy azon annyi fény jöjjön, be, hogy, a szoba látható legyen.
- Ébresztő Csipkerózsika, hasadra süt a nap. - mozgattam meg apró vállát egy kicsit majd feleszmélt vékony kis gyermek karjaival eltakarta szemét, hogy a nap ne süssön bele. Valami kis piros foltot vettem észre alkarján. Az éjjeli szekrényen lévő lámpához nyúltam, ami felkapcsolódott.
Karján egészen kicsi apró hólyagocskák jelentek meg, szinte olyanok voltak, mint mikor valakinek száraz a bőre azt kivakarja és a kivakart bőrfelület kihólyagosodik. Na, ez is pont ugyan ilyen volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése