Családi Kötelék - 2. rész - Diagnózis

Már vagy két órája a rendelő intézetben ülünk. Elképesztő, hogy milyen lassan dolgozik az orvos, de lehet, hogy csak nekem telik ilyen lassan az idő. Nina nagyon jól viseli ezt az időt, elhozta ugyanis kedvenc babáját és annak néhány kellékét, és azzal, kezdett el játszani. Kezdem elveszíteni a fejem. Lábam megállás nélkül mozog fel s alá, miközben ujjaimmal zongorázok hol a combomon hol pedig a másik kezem ujjbegyein. Érzem, hogy ha hamarosan nem hívnak be, jelenetet rendezek. Kinyílik az ajtó és egy fehér ruhás nő lép ki rajta, lábán fehér zokni és fehér papucs.

- HoSeok és Nina kérem jöjjenek be. - mondta kimérten mégis határozottan
  Ninával felálltunk és besétáltunk kézen fogva az orvosi rendelőbe. A doktor úr a székében ül előtte egy nagy fehér asztal. Az asztalon voltak az orvosi kellékek. Fejét felénk fordította és kedves mosolyt biggyesztett arcára, mire Nina valami oknál fogva megijedt és hátam mögé szaladt. Szorosan átölelte lábamat mindkét kezével, miközben az egyik kezében a baba volt.
- Nina, gyere ide. Nézzük csak mi is történt. - mondta a doki miközben kezét nyújtotta testvérem felé, aki erre csak még jobban megszorította lábamat.
- Egy pillanatot kérek! - mondtam a dokinak. Ezt követően szépen óvatosan lefejtettem gyenge de mégis erős karját lábamról. Leguggoltam elé, hogy ezzel is érezze azt, hogy egyen rangú félként tekintek rá. Arcából elsimítottam néhány kósza tincset, majd füle mögé tettem. Két kezemmel közrefogtam arcát majd egy puszit nyomtam homlokára.
- Ne félj! Én itt leszek melletted. Ha bántani mert a bácsi akkor majd megverem, jó?
Nina felnevetett és igenlően bólintott, olyan volt mintha minden gondja baja elmúlt volna. Igaz, szemében még mindig láttam azt a bizonyos félelmet, de az hamar elillanni láttam mikor megöleltem, majd ölembe felvettem és oda sétáltam vele az ágyhoz, ami a fal mellé volt téve. Az ágyra letettem kezében még mindig szorongatta a babát, a doki oda lépett hozzánk, kedvesen megsimogatta Nina hátát majd hozzám fordult.
- Mi a baja?
- Ma reggelre kiütéses lett, mind a két alkarja, és ahogy reggel az öltöztetésnél is észrevettem a lába is kezd az lenni.
- Akkor nézzük csak meg. - majd Ninához fordult és folytatta - Ne ijedj meg csak megnézem a pöttyeidet.
  Kezén fölhúzta a hosszú ujjú pólót majd közelebbről is szabad szemmel megnézte azokat az egyre terjeszkedő pöttyöket. Ezt követően leguggolt az ágy elé és a lábán lévő pöttyöket is megnézte, de ezeket már hosszabb ideig.
- Velem tudna jönni?
- Maradj itt! - puszit nyomtam a homlokára majd követtem a külön nővérek számára fenntartott szobába mentünk ahol egy komoly beszélgetés kezdődött.
- Nos, HoSeok. Nananak allergiás tünetei vannak. Ezek kezelhetők, de bármikor előjöhetnek újra, és lehet, hogy erősebb dózisban, mint ez. Felírok önnek egy krémet, ezzel minden este kenje be a lány testét, de csak ott ahol a kiütés van.
- Ha nem múlik el, akkor mi lesz?
- Hát, ha szerencsénk van akkor semmi. De e legrosszabb esetben befulladhat.
- Befulladhat?
- Igen, nem egyszer fordult elő hogy ezek a kiütések nem múltak el, és a kenőcs ellenére még inkább sokasodtak. Ha sokasodik akkor értelem szerűen terjed, és van akinek egészen a nyakáig is elterjed. Ha a nyakra is elterjed akkor akár fulladáshoz is vezethet, mindez nem gyerek játék. Ezért kell minél hamarabb kezelni.
- Hogyan?
- Vért kell vennünk, és abból, majd meg tudjuk állapítani, tesztek alapján, hogy mire is allergiás. Bele megy egy vérvételbe?
- Ha ez kell ahhoz, hogy ne fulladjon be és hogy eltűnjenek a pöttyök akkor, igen.
- Arra kérem, hogy maradjon itt, és akármilyen hangot is hall, semmi esetre se jöjjön be.
  A doktor kiment, és rám zárta az ajtót. A benti székre leültem, lábam az idegességtől ugyan úgy dobogtak mint odakint. Kezeimet elkezdtem tördelni. Többször ökölbe szorítottam kezemet, amit később a számhoz tettem és úgy támaszkodtam meg térdemen. Nagy csend, oda kint is, még a váróteremben is. Ez a nagy csend nagyon nyomasztó, és zavaró. A nagy csendet, egy óvatlan pillanatban megtörte, Nina keserves sírása. Egyből felpattantam a helyemről és már az ajtóhoz indultam. Oda értem az ajtó elé. Kezemet már a kilincsre tettem, le akartam nyomni de hirtelen megtorpantam. Az ajtó másik feléből egy kislány keserves sírását hallottam majd egy kétségbe esett kiáltást. "Bátyó segíts!" Ezt ismételgette. Kezemet ökölbe szorítottam, majd nagy erőt vettem magamon és megfordultam. Vissza sétáltam majd leültem a székre. Épp mikor leültem már az ajtó nyílt is, és belépett a nővér. Egyből felpattantam majd szélsebesen kiszáguldottam a kis szobából. Egyenesen az ágy felé mentem ahol Nina ült ugyan ott, ugyan olyan pózban de vöröslő szemekkel, és könnyekkel teli arccal. Szívem szakadt meg mikor megláttam. Egyből oda siettem hozzá, és jó szorosan magamhoz öleltem. Egy egyszerű vérvétel volt de engem is nagyon megijesztett, olyannyira, hogy az én szememből is ki gördült egy kósza könnycsepp.
- Úgy sajnálom! - Csak ennyit tudtam mondani, ölembe felvettem a doktor a másik kezembe adta a receptet, és már mentünk is haza.
  Útközben Nina nem szólt hozzám, még akkor sem amikor a kenőcsét mentünk kiváltani. Miután haza értünk egyből ő felrohant a szobájába én pedig lehuppantam a nappaliba, majd felhívtam anyát, és elmondtam neki, hogy mi is történt, de csak tömören. Ezt követően a konyhába siettem, készítettem egy jó meleg epres teát hozzá egy vaníliás muffint amit a kedvenc eperkés tálcájára tettem. Felsiettem vele az emeletre, majd szobája ajtaja előtt megálltam és bekopogtam. Résnyire kinyílt az ajtó és ismételten egy könnyes szemű kisgyerek arcával találtam szembe magam.
- Engedje be kérlek. - az ajtó jobban kinyílt épp úgy, hogy be tudjak rajta férni. A szobájába bementem, ő leült az ágyra és pedig le mellé és az ölébe tettem a kis tálcát.
- Tudom, hogy szereted, edd meg!
Kicsi kezével megfogta a tálcát és az éjjeli szekrényre rakta, majd vissza ült. Nagy szemekkel nézett rám, majd pedig megszólalt:
- Meg fogok halni?  - szívem össze szorult
- Ne beszélj butaságot Nina! Dehogy fogsz meghalni, arról kezeskedem. Különben is az én testvérem nem lehet gyenge. - magamhoz öleltem vállánál fogva mire csak felnevetett majd folytattam -  kaptál krémet ha azzal kenegetjük a pöttyeidet, akkor el fog múlni.
- Ígéred? - és kis ujját felém tartotta
- Ígérem. - én is felé nyújtottam kis ujjamat majd azt össze kulcsoltuk azt. - Na, indulás fürdeni.
  Úgy mint egy szófogadó kis lány, egyből elindult egy szó nélkül a fürdőbe. Le tusolt. Kivettem a kádból, jó alaposan megtörölgettem. A pöttyöket bekentem a krémmel, majd rávettük a pizsamát.
- Bátyó, alszol velem?
- Persze. - Bebújtam mellé az ágyba és úgy nyomott el minket az álom.


De azonban, hajnal körül, erőteljes hörgésre lettem figyelmes...